...lehet csak lábnyom marad utánad

A toll kifogyott,
a szó megkopott,
mégis értelmét látják
írni a saját kis versüket,
amiben, idővel ők sem fognak már
többé hinni,
mégis a szavaknak oly varázsuk volt,
hogy azt papírra kellett vetni

Pedig, tudták, hogy változik minden
és változnak ők is,
lehet csak lábnyom marad utánad,
a homok még szabad felületén.

Kalimpál a szív,
matat a kéz,
tettre kész elvekkel élve,
a miért lényegét feszegetvén,
a miért miértjében,
de lakozik valaki még odabent,
a kivetített képeken,
nem szerepelt eddig még.

/Nádasi István - Amit papírra kellett vetni/

A képet édesanyámnak és édesapámnak ajánlom.