Tinnye és Perbál közt szoktam megelőzni... szatyor van a moped hátuljára kötve...
akárhonnan nézem, srácok...
együttérzek a jóemberrel, bár kényelmes, meleg autóval járok dolgozni... ha elmegyek mellette mindig valahogy nyomaszt... persze ezzel nem őt akarom bántani... szimpatikus fazon
Megjegyzések
Aztán elgondolkodtam...
Tudod mi a szörnyű? Én is kb. naponta elmehetek mellette, de észre sem veszem. Más sem. Nem magamat akarom vele védeni, hanem az a közöny ami most van az elkeserítő. Nem vesszük észre, mert nem sír, nem panaszkodik, pedig ott van.
Hazamész, örülsz a kis dolgoknak, amit összekapartál, aztán ennyi.
Csakhogy nem erről kellene, hogy szóljon.
Ezért a kép is. Eddig nem írtam ide - azt gondoltam ömlengős lenne - de most megteszem. Amikor elmegyek mellette, eszembe jut, hogy szívesen meginnék egy sört vele... kicsit hallgatni őt, biztos tudna mesélni.
Aztán persze sosem jutok el ide, mer' siet az ember... érted'
Igen, ez a szörnyű.
köszi a kommentet
(a kép múlt héten készült, nem 20-30 éve :) :) :) )