azóta...

... mögötte a múlt kőfala... előtte a világ

... csak ül a peremen és vár

... mire? vár, hogy mehessen

... a falba már alig kapaszkodik, nem tud visszanézni - leesne... visszamenni lehetetlen

... már alig kapaszkodik, nincs mi tartsa, fél

... vár, de nem tudja pontosan mire

... aztán a távolban meglát valamit... és akkor...

...és képzeld... láttam, ahogy elrugaszkodik, láttam, ahogy veszi a bátorságot és belevág...

... azóta nem fél, csak álmodik és remél

... azóta velem van... szorosan mellettem... ha leül mellém nem kell, hogy szóljon, értem, nem kell, hogy szóljak, mert Ő is ért engem...

... azóta alattunk a világ, amitől annyira félt, amitől annyira féltem...

... már semmi baj nem történhet... azóta