Arról, hogyan kell élni és írni


Arról, hogyan kell élni és írni

Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot. Csak a halál érzelgés, félelem és oktalan gyávaság nélkül való tudata ad életünknek és írásunknak igazi magatartást. Végzetesen kell élni és írni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás: többet Isten sem kíván tőlünk. S nincs nagyobb bűn és hiúbb kísérlet, mint többet vagy mást akarni, mint amit Isten kíván tőlünk.

/Márai Sándor, Füves könyv/

Megjegyzések

Timi üzenete…
Ez nagyon tetszik..kép is és idézet is hozzá..eltaláltad!!!:)
haladzs üzenete…
ezek a színek... szépen átjön milyen lehetett élőben az öreg :) (szeretem a hozzá hasonlókat. sokszor azt érezteti velem az ilyen ember, hogy a többiek, a tömegben mászkáló emberek érinthetetlenek -ha odamennél leszólítani valószínűleg meglepődne, vagy szemrehányóan nézne, hogy mit akarsz-, de az ilyen ember az, aki mellé akár le is ülhetnél idegenként egy szó nélkül, nem is csodálkozna...)
isvanka üzenete…
:) jó volt látni az öreget...

Népszerű bejegyzések