ihlet

Tegnap délután egy papír-angyal, szállt rá a notebook-om fedőlapjára. Először csak körülnézett, aztán hangosan trombitálni kezdett. Egyedül voltam otthon, a nappaliban álltam, mikor meghallottam a dallamát.

Csodálkoztam, amikor beléptem a szobába. Zavart voltam, nem tudtam, mit kellene tennem. Ha az emberhez angyal jön, nem kérdezi azonnal, mégis mi a fenét keres ott. Pont ott. Egyébként pedig miért pont azt választotta - ez is átvillant az agyamon, ugyanis Guaraldi egyik kedves dallamát, a Fredát játszotta.

Egyszóval nem értettem, csak álltam. Talán megérezte, talán már belekezdett volna, megszólalt.

- Ha gondolod elmagyarázom, de szerintem ezzel ne fárasszuk egymást - mondta.

- Rendben, ha így látod jónak - válaszoltam az ajtófélfának támaszkodva kis idő múlva.

- Egy dolog miatt jöttem. Most egyedül vagy, gondoltam megbeszélhetnénk. Ne vedd felvágásnak, de nem szoktam az ilyet túlságosan túlbonyolítani. Kivétel vagy - már most ebben a pillanatban. Próbáld meg értékelni.

- Szóval a dolog egészen egyszerű - folytatta, miközben a trombitáját törölgette - nem vagy őszinte magaddal szemben. Egy halom dolog van a fejedben és azt veszem észre... - köhögött... itt a hangja feszesebb, mélyebb lett - azt veszem észre ezeket néha még magad előtt is letagadod. Ügyefogyottan körüljárod magadban, néha mással is megbeszéled, aztán meg szarsz bele.

- Eltaláltam, persze, hogy eltaláltam és tudom miről van szó - folytatta némileg fölényesen. 

Tehát azt javaslom, az ilyesminek menj a végére. Ha valami eszedbe jut, írd le. Ha nincs időd rá csinálj. Erre. Ne másra. Fotó ugyanígy.

Tömör volt, nem kertelt. Igaza volt, egészen világos.

- Teljesen világos, persze - mondta megint. Örülök, hogy érted - és mosolygott. - Kávé illatot érzek.

- Igen - mondtam - most főztem. Megkínálhatlak?

Lementünk, töltöttem neki - három cukorral, kis tejjel kérte - majd visszabattyogtunk a teraszra és rágyújtottunk. Nem beszéltünk, fáradt voltam, ő pedig nyilván érezte, nem erőltetett újabb kérdést. Megköszönte és visszament a szobába.

- Köszönöm! - kiabáltam utána.

- Kérlek!

A teraszon álltam, füstölgő dekkel néztem utána. Mire visszaértem a szobába, már elment.