vándor

vándor vagy, vándor maradsz... elindulsz, megtorpansz, tovább indulsz és szövögeted gondolataid komor fonalát... megint megállsz, körülnézel... egyedül vagy... tovább mész, utadon senki sem kísér... majd szembejön az idegen... épp olyan mint Te magad... fejével biccent, nem enged semmit tartásából... Te kezed nyújtod felé, az elfordul... kezét nyújtja feléd... már nem figyelsz... tovább mész... megismerted, ő is megismert, rég ismertétek egymást, nem volt idegen...

vándor vagy, vándor maradsz... elindulsz, megtorpansz, tovább indulsz.... lépteid nehezek, reng a föld bakancsod nyomán... szemedben Valuska meredt látomása... könnyeid földre hullnak... nem ért meg senki, nem szólnak hozzád, nyelved nem beszélik...

vándor vagy, vándor maradsz... jégcsapoktól nedves kezed, tested fülledt melege tart veled, kabátodat szél fújja... arcod változik, az idegenre bizakodva nézel... szádra mégsem jön szó...

idegen vagy, vándor vagy... mosolyogsz, ha hangot hallasz, mit nyelveden beszélnek... vándor maradsz...