levél az Istennek

- Dobd be. - mondta már türelmetlenül.
- Biztos? Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Megbeszéltük, nem?
- Jó, de mi van, ha nem működik?
- Leírtad?
- Le. Már mondtam.
- Akkor meg mire vársz, dobd be és menjünk, dolgom van.
- Jó, de ennyi?
- Mutassd, mit írtál rá - és nyúlt a borítékért. - Meg sem címezted.
- És akkor? Tudni fogja.
- Akkor meg? ... én nem értelek, itt szarozol ahelyett, hogy túl lennél rajta... menjünk már.
- Jó, te menj, majd utolérlek... nekem ehhez idő kell... nem tudom...
- Idefigyelj, Te szórakozol Velem?
- Neeeem! Hagyjál már! Itt állok... leírtam... átgondoltam... most meg sürgetsz... menj és kész, utolérlek.
- Te tiszta hülye vagy.... a bolt előtt megvárlak... veszek cigit, de mire kijövök ott legyél...
- Jó.

Nem dobta be. Még egy darabig állt a postaláda előtt, meredten nézte a kezében tartott borítékot. Nem mozdult még akkor sem, amikor egy arra elhaladó férfi meglökte a vállát, miközben elment mellette. A férfi visszaszólt, hogy bocs, de már ezt sem hallotta.