gyertyák vagyunk az éjszakában
Ablaknál állva bámultuk az esőt,
az egyenes szálban, lágyan permetezőt,
s én kezed megfogva azt mondtam akkor: "eső".
Te bólintottál és azt mondtad halkan: "aha".
Idebent gyertya, odakint éjszaka,
arcunkba simít, mint egy kísértet haja,
én kezed szorítva azt mondtam halkan: "aha".
te bólintasz gyorsan, s azt mondod erre: "eső".
Idebent gyertya, odakint éjszaka,
Isten megmentsen, hogy megtudd, mire gondolok én,
és isten mentsen, hogy tudjam, mire gondolsz te,
isten megmentsen, hogy tudják, mire gondolunk mi,
ha már az isten sem gondol semmire.
Hát kezed megfogva azt mondom halkan: "aha".
Te bólintasz: "aha", mert te is érted, aha,
ez bizony eső, lágyan permetező,
kínosan elnyújtott lágy ítéletidő,
mikor az isten sem gondol semmire.
/Cseh Tamás sorozat/
Megjegyzések