tömb-gyász



2008. augusztus 26. reggel hat óra harmincnyolc perc, Etele út, Budapest, Magyarország.
Félpályás útlezárás, két, sárga munkagép mellett álló, csomagolópapírból reggeliző bicskás kubikos, odébb az autóból kiszálló munkavezető, mellette, kávét szürcsölő munkások. Por, rendetlenség, hatalmas vájatok az úton, mindenfelé aszfaltmaradvány, földkupacok és szalaggal elkerített gödrök.
Az út túloldalán buszra várakozó álmos tömblakók. Majd egy kék busz vonszolja el magát a fekete zászló előtt. A bent ülők unott tekintettel merednek ki az ablakon.
A gépem kattan, a lámpa zöldre vált, az előttem lévő autó távolodni kezd. Megyünk mi is tovább. Leróttuk tiszteletünket.

és ami beugrott...
"...forró betonon, hasalok..."

Megjegyzések

Dániel üzenete…
Szervusz Joe!

Tetszik, amit mívelsz itt az éterben.
Szeretek az oldaladon "kémkedni", néha ötleteket is csenni. Tetszenek a témák, és ha a kép nem is annyira tetszik, általában jön egy megváltó idézet, vagy fordítva.
Akadnak olyan képek, amelyeknél olyan érzésem támad, mintha egy gondolat, vagy inkább egy emlék ugrana elő az emberben.

Így tovább, szép fényeket!

Dániel
pierre üzenete…
Jártam ma arra én is. Külvárosi armageddon. Jól eltalált hangulatkép, grat!
isvanka üzenete…
Köszönöm Dániel,
igen ahogy itt is, arra játszom leginkább, hogy olyasmit mutassak amit már megéltél Te is és más is és erről eszedbejusson valami. A valami persze tág, de dióban ez a lényege - ahogy az irodalomban és a filmművészetben is, nem feltétlenül a közvetlen kép/mondat a fontos, hanem az, hogy mi az, amit előhoz belőled, vagy ha milyen újat mutat.

Ez persze így leírva fellengzős és fennkölt, de azért meghagyom.

Egy lány ma már mondta, hogy erről a képről és a leírtakról nagyon élesen és dermesztően beugrott neki a hangulat és a látvány - mert már ő is megélte, látta.
Neki is mondtam és most Neked is - köszönöm, jól esik ezt hallani, ezzel el is értem a célom.

üdv és további jó fotózást Neked is!

Népszerű bejegyzések