A szomorúságról



/Márai sorozat/

A szomorúságról
/Márai Sándor, Füves könyv, 83. példa /

Megjegyzések

isvanka üzenete…
A szomorúságról

Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet.

Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva.

Először is, az örömök, amely eltűntek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak...

Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.

A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyházszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül.

A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

/Márai Sándor, Füveskönyv, 83/
isvanka üzenete…
öcske fotója
utómunka az enyém

Népszerű bejegyzések