a fény felé...
a fény felé...
és ami még ehhez a gondolathoz tartozik:
Hét pillanat
Az első pillanat, mikor megszületsz és társunkká szegődsz egy idegen világban. A második pillanatban felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra. A harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel, rossz utakra kalauzolnak. A negyedik pillanatodban magányos leszel, mint egy kő, társat választasz magadnak, mindörökre, szeretni. Az ötödik pillanatban küzdesz ezer ellenében, s bár nem egyedül vagy, segítségre mégsem számíthatsz. A hatodik pillanatban tested láthatatlan sereg kínozza, gyötri, tiporja, megmarkol az idő vaskeze. A hetedik pillanatban meghalsz.
Mi elfelejtünk.
/Jim Morrison/
Megjegyzések
köszönöm, hogy megnézted a képeket
tényleg
...így most társammá szegődtél... nem vagyunk sokan, de azért vagyunk ...ez a fontos
köszönöm
de szeretnék újra felemelkedni a másodikhoz,
hogy onnan érhessem el a hetediket...