Arról, hogy mindig útközben élsz
kedves blogomat nézegető,
lehet, hogy önfényezésként fog hatni - igaziból nem annak szánom, így ezzel nem is számolok - szeretnélek megkérdezni, mit írnál a kép alá... gondolat, vers, idézet, ilyesmi, bármi ami eszedbe jut. Bármi. Kommentként írd meg, ha kedved tartja.
Nekem egy Márai Füveskönyvből való gondolat ugrik be. Most nem írom ide, de ha nagy lesz az érdektelenség és a csend, akkor majd megteszem.
szia
/a kép a 8-as főút mellett készült, Veszprémtől kb 30 km-re nyugatra/
Kedves blognézegetők,
eldőlt, valaki közületek megírta, amire gondoltam. Nagy-nagy örömmel töltött el... érdemes.
Köszönöm a három kommentet, mindenkinek aki írt!
A kép neve a következő lesz (önhatalmúlag)
Arról, hogy mindig útközben élsz
Azt hiszed házat építettél, s a pályád büszke ormairól elégedetten szemléled a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.
/Márai Sándor, Füveskönyv, 192. /
Megjegyzések
többiek?
A HEGYEK KÖZT
(részlet)
"Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok."
Zugliget, 1848. szeptember 8.
Köszönöm szépen! :)
Igen, igen, igen ez most nagyon jól esett! Erre gondoltam!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm! :) :) :)
Ettől most boldogabb lettem.
Igen, a képen az az útszéli almafa. Már akkor ez ugrott be, mikor a képet csináltam. Az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben.
tehát,
Arról, hogy mindig útközben élsz
Azt hiszed házat építettél, s a pályád büszke ormairól elégedetten szemléled a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.
Márai Sándor, Füveskönyv
Ami engem megfogott az az utolsó pár sor, most gondolkodom csak el rajta, hogy mennyire igaz:
"Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben."